Tegnap volt egy pillanat, amikor körbenéztem, és ugyanazt láttam, mint minden nap. Az emberek sietnek, kapkodnak, idegesek. Arcok, amiken ott van a feszültség. Telefon a kézben, gondolatok ezerfelé. Senki nincs igazán ott, ahol éppen van.
Valószínűleg sok kérdést teszel fel magadnak nap mint nap.
Mit kell még elintéznem?
Mire nincs időm?
Miért nem haladok gyorsabban?
Mit rontottam el?
Ha gyakran érzed azt, hogy halogatod a dolgokat, nehezen veszed rá magad a feladatokra, és közben folyamatosan ostorozod magad, akkor szeretném, ha most egy pillanatra megállnál. Nem azért nem haladsz, mert lusta vagy. Sokkal inkább azért, mert túl sok minden nehezedik rád egyszerre.
A reggeled nem csupán egy szükséges "átmenet" az alvásból a napodba. Sokkal inkább egy tükör: megmutatja, hogyan állsz magadhoz, mennyire vagy fókuszált, és milyen kereteket teremtesz magad körül. A legtöbben azt gondolják, hogy a reggeli rutin valami időhöz és szigorúsághoz kötött rendszer, pedig valójában a saját belső működésed egyik legjobb...
A személyes fejlődés nem a nagy lépésekben történik, hanem a mindennapok apró döntéseiben. Abban, hogy reggel mire fókuszálsz, napközben hogyan reagálsz, este pedig mit érzel az egész napoddal kapcsolatban.
Az ünnepek közeledtével mindenki ugyanarra vágyik: békére, meghittségre, nyugalomra. A valóság viszont sokszor teljesen más. Rohansz, ezer feladatot próbálsz kipipálni, közben pedig ott motoszkál benned a feszültség, hogy tökéletes legyen minden.
Hogy néha egyszerűen csak elegünk van.
Vajon hány helyzetben mondtál igent csak azért, mert nem akartál csalódást okozni? És hányszor érezted közben azt, hogy saját magadat helyezed háttérbe?
Ismered azt az érzést, amikor egyszerűen túl sok minden történik körülötted? Amikor hiába próbálod tartani a ritmust, a tested és a lelked jelzi: elég volt.
"Tudom, mit kellene csinálnom… csak valahogy nem megy."
Ezt a mondatot már annyiszor hallottam coachingon, hogy szinte minden alkalommal előre érzem, mi jön utána.
