A mondat, amit a legtöbbször hallok coaching üléseken

"Tudom, mit kellene csinálnom… csak valahogy nem megy."
Ezt a mondatot már annyiszor hallottam coachingon, hogy szinte minden alkalommal előre érzem, mi jön utána. 

Egy sóhaj. Egy kis csönd. Aztán a vállvonás:
"Pedig tényleg akarom, csak… nem tudom, miért nem teszem meg."

És itt kezdődik az igazi munka. Mert a legtöbbször nem a tudás hiányzik, hanem az erő, hogy elinduljunk.

Az egyik kliensem, hívjuk most Eszternek, így fogalmazott:
– Tudom, hogy el kellene engednem a kapcsolatot, de mindig visszaránt.
– Mi tart vissza? – kérdeztem tőle.
– Talán az, hogy nem tudom, mi lesz utána. Félek az ürességtől.

Ez a pillanat mindig különleges. Mert amikor kimondjuk, mitől félünk valójában, a dolog máris veszít az erejéből. A bizonytalanság attól ijesztő, hogy nem nézünk rá. De ha nevén nevezzük, hirtelen kezelhetővé válik.

Sokszor az elakadás nem más, mint a félelem és a vágy közötti huzavona.
Vágyunk a változásra, de félünk attól, amit hoz. Vágyunk a szabadságra, de félünk a következményeitől.

És ilyenkor mindig elmondom:
– Nem kell mindent tudnod előre. Elég, ha csak az első lépést látod.
Mert a lendület mindig útközben jön meg – soha nem előtte.

Pár héttel később Eszter mosolyogva ült le velem szemben.
– Tudod, nem döntöttem el mindent, csak elkezdtem másképp viselkedni.
– Hogyan?
– Már nem hívtam fel, amikor hiányzott. És nem omlott össze a világ.
– Ez óriási lépés – mondtam neki. És tényleg az volt.

A változás néha ilyen egyszerűen kezdődik. Nem nagy drámákkal, hanem apró döntésekkel, amiket senki más nem lát.

Ha most te is úgy érzed, hogy elakadtál, ne hibáztasd magad. Az elakadás nem hiba – ez csak az a pont, ahol a lelked szól, hogy "valamit másképp kéne".
És innen indul el minden igazi változás. 🌿