Amikor a stressz átveszi az irányítást

Ismered azt az érzést, amikor egyszerűen túl sok minden történik körülötted? Amikor hiába próbálod tartani a ritmust, a tested és a lelked jelzi: elég volt.

Nálam is voltak ilyen időszakok. Olyan napok, amikor reggel már fáradtan keltem, mert fejben végigpörgettem mindent, amit aznap "kellene" elintézni. És persze közben ott volt az a belső hang, ami folyton emlékeztetett: nem csinálod elég jól.

A stressz sokáig számomra is egy természetes velejárója volt az életnek. Azt hittem, ha elég erős vagyok, majd "kezelem". Csakhogy a testem mást mondott. Alvászavar, fejfájás, szorító mellkas - finom, de határozott jelei annak, hogy valami nincs rendben.
Akkor kezdtem el igazán figyelni, amikor rájöttem: nem az a cél, hogy soha ne érezzek stresszt. Hanem hogy megtanuljak másképp reagálni rá.

Az első lépés az volt, hogy elkezdtem tudatosan lelassítani. Nem nagy dolgokra gondolok - csak apró szünetekre. 

• Egy ötperces séta két feladat között. 
• Egy mély levegővétel, mielőtt válaszolok egy üzenetre. 
• Egy este, amikor nem néztem meg a teendőlistát, hanem egyszerűen leültem és csendben voltam.

Ezek az apró pillanatok segítettek visszatalálni önmagamhoz. A stressz továbbra is része az életemnek, csak már nem hagyom, hogy uraljon. Már nem próbálom mindenáron irányítani, inkább figyelek: mit üzen nekem?

A stressz valójában nem az ellenségünk - hanem egy jelzés. Arra, hogy valami nincs egyensúlyban. És ha elég bátrak vagyunk meghallani ezt a jelzést, akkor nemcsak túlélni tudjuk a nehezebb napokat, hanem tanulni is tudunk belőlük. 🌿